box2_09.jpg
box1_05.jpg
Megújuló energiák
A megújuló energiaforrások olyan energia kinyerési alternatívák, amelyek nem az évmilliók alatt megkövesedett ásványokban égetéssel felszabadítható energiát „kínálják”, hanem ezek helyett a minket, embereket körülvevő természeti folyamatok és jelenségek energiatartalmát. Ezeket az energiatartalmakat más eszközökkel, módszerekkel lehet kinyerni, és kinyerésük során nem értelmezhetőek az olyan fogalmak, mint fogyás, csökkentés, mert a természet ciklikusan változó eseményei, folyamatai során a változások újra és újra rendelkezésünkre bocsátják azokat. E ciklusok tervszerű „megcsapolása” emberi léptékekben tulajdonképpen tényleg kimeríthetetlen energiaforrássá, energiavételezési lehetőséggé válhat. A fosszilis energiahordózókkal szembeni összevetés során megállapítható, hogy a megújuló energiaforrások:
Éppen a megújuló jelző jogos viselése miatt abban az értelemben nem fogynak el, ahogyan a fosszilis energiahordózók esetében erre lehet számítani. Egyes természeti eredetű források közvetlen hasznosítása kiiktatja a tulajdon fogalmát is a folyamatból, így az érintett szél-, nap-, víz-, és földhőenergia természetes rendelkezésre állása a fizikai korlátok között biztos ellátást jelen. Nem képez stratégiai tulajdont, nem lehet a birtoklásával visszaélni, nem lehet fogyasztást korlátozni, embargó alá vonni, zsarolásra, politikai célok elérésére felhasználni.
Felhasználásuk, a belőlük történő energiakinyerés során – kivéve a biomasszákat- nincs szükség az égetésre, amely során üvegházhatású gázok keletkeznek és jutnak a légtérbe. A biomassza kategóriába tartózó energiahordozók ugyan égetés során hasznosulnak, de az így keletkezett széndioxid mennyiségét az élettartama folyamán megkötötte és nem növeli tovább a légkör CO2 tartalmát.
A megújuló energiaforrások a környezettel nagyobb szimbiózisban vannak, mint a fosszilis energiahordózók és azok kitermelési folyamatai. Bár a megújuló kinyeréséhez is speciális eszközök kellenek (szélerőművek, napkohók), s a vízerőművek egyikét alkotják a környezetet jelentős mértékben átalakító műtárgyaknak, a biomassza telepek és energiaültetvények is eltérnek a természet eredeti folyamataitól, ezek a beavatkozások aránytalanul kevesebb rombolást okoznak környezetükben, mint a fosszilis energiahordózók felhasználása.
A megújuló energiaforrások önmagukban persze nem oldják meg a mai – és a közeli jövőbeni- energiagondjainkat. A hagyományos –fosszilis– energiaforrások fent említett negatívumait ugyan képesek részben kompenzálni, azonban „leváltani” rövid időn belül jelentős mértékben a háttérben szorítani azokat még nem képesek.
A megújulóknak is vannak még hátrányaik, koránt sem tökéletesek a következık miatt:
  • A megújuló energiaforrások sokkal nagyobb mértékben termesztési, vagy természeti folyamatfüggők, mint a fosszilisok, amelyek már évmilliókkal ezelőtt kiváltak a Föld bioszférából, annak folyamataiból. A napsütés, a szél, de a vízjárások is napszakonként, évszakonként, a földrajzi helyektől függően más – más jellegűek, korlátozottan alkalmasak energia kinyerésre. Földünknek azokon az éghajlati övezeteiben, ahol van tél, a napenergia ott akkor a legkisebb intenzitású, amikor a legnagyobb szükség volna rá, s éjjel nem süt a nap a trópusokon sem. A szél is az egyik legszeszélyesebb meteorológiai jelenség, különösen kiszámíthatatlan a belső szárazföldi vidéken. A biomassza termelése tenyészidők függvénye, ami legalább egy év a leggyorsabban növő fajták esetébe is. Ezek nem jellemzik a fosszilsokat, azok ,,készen” várják, hogy kitermeljék őket a föld alól. A megújuló energiaforrások kinyeréséhez ( is ) speciális eszközökre, technológiára van szükséges, ami ugyan már van, de napjainkba is folyamatosan fejlődik, alakul. Ezek az eszközök, technológiák drágák, részben az alkalmazott műszaki tartalom, részben a beleinvesztált fejlesztési költségek miatt. A fosszilis energiahordozók kinyeréséhez szükséges technológiák alapjai, továbbfejlesztett változatai már ki vannak dolgozva, ezen a téren már csak a finomítások, a járulékos környezeti fejlődés (informatika) hatásainak átvétele jelent nagyobb újdonságot.
  • A drága beruházási költségek miatt a megújuló energiaforrásokból nyert energia költsége nem versenyképes a fosszilisokkal, csak ha a piac természetes viszonyait némileg eltérítő támogatási rendszer kapcsolódik hozzájuk (támogatott beruházások, kedvezményes tarifa stb.)
     
  • A megújuló energiaforrások energiakoncentrációja elmarad a fosszilisokhoz képest. Talán a vízenergia és a biomassza képes versenyezni e téren, de ezek is csak megfelelő feltételek mellett. Vannak óriás vízerőművek több ezer MW teljesítménnyel, de ezek csak ott építhetők, ahol vannak nagy és bővizű folyók. A vízerőművek többségére ez sem jellemző. A napenergia kinyerhető mennyisége, a szélerőművek jelenleg még alacsony egységteljesítménye, a naperőművek és a geotermikus erőművek jelenlegi műszaki teljesítménye még nem igazán szorongatja meg az olaj, gáz, vagy a szénlobby erőműveinek nagyságrendekkel nagyobb kapacitásait.
     
Azt már említettük, hogy a megújuló energiaforrások természet, vagy természeti folyamatok
–ebből eredően nem elhanyagolhatóan– földrajzi helyfüggők. A fosszilis energiahordozók nem. Azok a kitermelés helyszínéről a világ bármely más tájára elszállíthatók vasúton, hajón, csővezetéken, így a kitermelés és a felhasználás helyszínei lehetnek távoli vidékek. Ugyanez nehezen oldható meg a megújulók esetében. A trópusi, vagy sivatagi nap és szélenergiából termelt áram, tárolása ma még nem, szállítása is csak korlátozott távolságokra és nagy költségek, valamint veszteségek mellett lehetséges.
Amikor megújuló energiák felhasználásáról és alkalmazásáról beszélünk, fontos megemlíteni, hogy Magyarországon ma még gyerekcipőben járunk ezen a területen. Ezzel szemben az Európai Unióban kellő támogatás és anyagi források mellett sikerült elérni, hogy a megújuló energiaforrások felhasználása jelentős szintet érjen el. Egy új, energiahatékony megoldás alkalmazását, vagy egy innováció piacra kerülését elsősorban az adott ország politikai és gazdasági helyzete szabja meg. Politikai támogatás nélkül nem lehet új irányba terelni az energiaszektort, vagyis hirtelen változások, nagy műszaki innovációk és technológiai áttörések gazdasági, társadalmi és legfőképp politikai támogatás nélkül nem életképesek. Így a megújuló energiák integrálását is csakis erős politikai és gazdasági támogatással lehet elérni.
A megújuló energiák integrálása az energiaszektorba elsősorban az építészeti szektort érintheti, mivel ebben a szektorban lehet a leginkább költséghatékony módon energia-megtakarítást elérni. Ma már elfogadott tény, hogy a klímánkat károsan befolyásoló emissziós tényezők között az épületek fűtése során a légkörbe kerülő CO2 egyike a legjelentősebbeknek.
A magyar épületállomány energetikai állapota az EU átlagánál rosszabb, ezért azok átalakítása, korszerűsítése különösen jelentős területet jelent az energetikai szektorban. Ma a Magyarországon felhasznált összes energia 40%-át az épületeinkben használjuk fel, amelynek mintegy kétharmada a fűtés és a hűtés számlájára írható. Az EU-ban is az épületenergetika az egyik fő prioritási terület, mert bizonyítottan ez az a terület, ahol a leghatékonyabban lehet a klímavédelmi célokat teljesíteni.
A Föld energiakészletei várhatóan kimerülnek, hiszen az évmilliók során felhalmozódott fosszilis energiahordozókból a felhasználás trendje olyan mérvű, hogy velük, becslések szerint legfeljebb 50-60 évre biztosított a Föld lakóinak a jelenlegihez hasonló energiaellátása. A technikai fejlesztés a világ energiaigényének megoldása céljából számtalan irányban folyik. Jelenlegi ismereteink szerint alapvetően a problémát csak a kimeríthetetlen megújuló energiaforrások hatékony felhasználása oldja meg.
A megújuló energiaforrások kihasználása az energiaellátás hosszabb távú racionalizálásában és a környezetkárosítás csökkentésében egyaránt fontos szerepet játszik. Ma már egyre több ország él azzal a lehetőséggel, hogy a rendelkezésére álló megújuló energiaforrásokat hasznosítsa. A gazdaságos hasznosítás lehetősége természetesen az illető ország adottságaitól is erőteljesen függ. A megújuló energiák hasznosítása terén a legnagyobb problémát az okozza, hogy túlnyomó részük időben változó mértékben áll rendelkezésre, eltérően a felhasználás igényeitől. A megújuló energiák hasznosítására irányuló kutatások és fejlesztések egyik sarkalatos kérdése ezért az energiatárolás ipari méretekben történő megvalósítása.
A 21. század egyik legnagyobb kihívása lesz a teljes energiaellátási rendszerünket úgy átalakítani, hogy végre egy hosszú távon, fenntarthatóan működő rendszert alkossunk. Sajnos ez az elmúlt évszázadok során nem sikerült és folyamatos energiaforrás váltásokra és a teljes ehhez kapcsolódó műszaki infrastruktúra átalakítására szorultunk. Nagy szakértelemmel és óvatossággal kell nekiállni a rendszer átalakításához, mert most a közvetlen környezetünkben keletkező és meglévő energiát kívánjuk felhasználni, úgy hogy azt esetenként meg kell újítanunk, hogy megőrizhesse jelenlegi állapotát. Olyan energiaforrás felé mozdulunk, melyet hosszútávon kell felhasználnunk és nekünk kell mind műszakilag, mind szokásainkban alakulnunk az adottságokhoz.
A 21. század egyik legnagyobb kihívása az, hogy a század végére kb. 10-12 milliárdra szaporodó emberiséget úgy lássuk el energiával, hogy közben otthonunkat a Földet ne tegyük visszavonhatatlanul tönkre. A rohamosan növekvő mértékben felhasznált fosszilis tüzelőanyagok elégetésekor keletkező CO2, SO2, NOx, korom, valamint az emberi tevékenység miatt növekvő koncentrációjú egyéb üvegházhatású gázok (CH4, FCKW, HFCKW, SF6) káros hatásai: a globális felmelegedés, a savas esők, az ózonpajzson növekvő lyuk, a különböző allergiás megbetegedések számának emelkedése ma már közismert tények. Az üvegházhatású gázok kibocsátásának kb. 50%-áért az energiatermelés a felelős. Ha a több száz éve ásványi szén, olaj, földgáz formájában föld alatt pihenő szén a levegőbe kerül, akkor az atmoszféra fokozatosan visszajut az ősi állapotába. A Föld atmoszférájának, a földi bioszférának a megmentése csak úgy lehetséges, ha a globális szennyezőanyag kibocsátást a jelenlegi töredékére csökkentjük, a fejlődő országok növekvő energiafelhasználása ellenére.
A megújuló energiák legfőbb forrása a Nap sugárzása, ill. a Föld mozgási illetve hőenergiája. Ezek az energiák gyakorlatilag kimeríthetetlenek (a megújulás mértéke azonos a kinyerés mértékével). Az évenként kinyerhető energia fajtánként is sokszorosa a mai globális földi energiaszükségletnek.
Megújuló energiaforrások közös jellemzői, hogy hasznosításuk során nem csökken a forrásuk, későbbiekben ugyanolyan módon termelhető belőlük energia. A megújuló energiák közös forrása a Nap, melynek energiája gyakorlatilag kifogyhatatlan. A számítások szerint a Nap tömege 10 milliárd év alatt 1 ezrelékkel csökken a kisugárzás következtében.
 
Alapvetően tehát a megújuló energiaforrásnak tekinthetjük a napenergiát, akár közvetlen hasznosításból vagy a naptevékenységből származó egyéb megújuló energiaforrásokat, vízenergiát, szélenergiát, bioenergiát.
 
A Föld hőtartalmát, geotermikus energiákat is megújuló energiának tekinthetjük, bár ezek megújulása nem teljes mértékű. Tovább bővítve a kört a hulladékokat is tekinthetjük megújuló energiaforrásnak, de ehhez az emberi tevékenység is szükséges.
 
Az egyes megújuló energiaforrásokról részletesen olvashat :
 
 
right1_03.jpg
 
Energiamegtakarítás
megujulu_03.jpg
Megújuló energiák
terv_immo_uj_a_06.jpg
Pályázatok