box2_09.jpg
box1_05.jpg
Műszaki ( technológiai ) szigetelések méretezése
Műszaki ( technológiai ) szigetelésekkel kapcsolatos számítások az ENEV 2009 és a DIN 4108, DIN 4140, DIN 18421 és a VDI 2055 alapján
 
............................................................................................................................................................................
 
 Adott szigetelőanyag típusnál és szigetelési falvastagságnál meghatározzuk:
 
 
 - A hőátvitel mértékét a fal, a cső, a légcsatorna és talajba fektetett csővezeték esetében
 - Légcsatornák, csővezetékek és tartályok hőveszteségének nagyságát
 - Hőmérséklet változását a csővezeték mentén
 - Tartály lehűlésének mértékét és a lehűlés időtartalmát
 
 ............................................................................................................................................................................
 
Adott szigetelőanyag típus esetében meghatározzuk az optimális szigetelőanyag vastagságot az alábbi kritériumok szerint:
 
 
 - Előírt felületi hőmérséklet esetén
 - Felületi párakicsapódás megakadályozása érdekében
 - Az adott felületen előírt  hőáram esetén
 - Előírt réteghőmérsékletek esetén
 - Gazdaságossági szempontok alapján
 - Az összes  hőveszteség alapján
 - Megadott időtartam alatti hőmérséklet csökkenés alapján
 - Vízvezeték befagyási ideje alapján
 
.........................................................................................................................................................................
 
 
A gazdaságos csőszigetelési falvastagságok meghatározása:
 
 A szigetelési beruházások a velük elérhető energia megtakarításokkal mérve éppen az ipari berendezések területén példátlanul kedvező beruházást jelentenek. Ez a felismerés az üzemtechnikai berendezések üzemeltetői körében még messze nem köztudomású. Ez megfelelő számítási példákkal meggyőzően igazolható. Egy 300°C-os forró közeget szállító DN 500 csővezeték kétségkívül nem szokványos eset a berendezéseknél, különösen jól mutatja azonban a megfelelő intézkedések rendkívüli gazdaságosságát: az "ökonomikus szigetelési rétegvastagság" elérését szolgáló szigetelési beruházás (amelynél a szükséges szigetelési beruházás és a lehetséges megtakarítás közötti viszony a legkedvezőbb) például - az eredményül kapott energia megtakarítás következtében - átlagosan mindössze 1 1/2 hét közepes tőkemegtérülési időt igényel!
 
Egy adott hőszigetelési probléma jó megoldása nem csak műszaki, hanem gazdaságossági kérdés is. Így a megfelelő hőszigetelés kialakításához a műszaki adatokon túl szükséges az energia, anyag és a kivitelezés költségeire vonatkozó adatok ismerete is. A gazdaságilag optimális szigetelőréteg vastagsága a hosszra vonatkoztatott összköltség minimumából számítható.
 
A csőszigetelésekkel elérhető energia megtakarítási potenciál mértéke megváltoztatja ezen szigetelések szerepét és fontosságát a megtakarítási intézkedések közül. A felállított két matematikai modell, a kétzónás modell a hideg közegű szigetelőanyagok elnedvesedésének mértékéről, illetve az optimális szigetelőanyag falvastagságának a meghatározására kialakított algoritmus egyszerűvé és gyorssá tette a csőszigetelések által elérhető energia megtakarítás meghatározását és a helyes szigetelőanyag kiválasztást.
A hideg közegű rendszerek esetében számítások világosan megmutatják, hogy már a műszaki értékek kis eltérései is milyen erős hatással lehetnek az energiaveszteségekre. Az átnedvesedett szigetelések és korróziós károk következtében keletkező ijesztően magas járulékos költségek jól mutatják, hogy milyen fontos a szigetelőrendszer működésének hosszú távú kiegyenlítettsége.
 
A meleg közegű szigetelések esetében alkalmazott számítási modell teljes mértékben alátámasztja azt, a Magyarországon még sajnos kevésbé alkalmazott "ökölszabályt" , hogy a szigetelési falvastagság a cső névleges átmérőjének feleljen meg a 33 - 200 mm-es átmérő tartományban. Továbbá a számítások egyértelműen megmutatták, hogy meleg közegű rendszerek esetén az elmúlt években alkalmazott 6 - 19 mm közötti falvastagságú elasztomer, illetve polietilén szigetelőanyagok lényegesen nagyobb hőveszteséget eredményeznek, mint a korábban alkalmazott 30 - 60 mm közötti falvastagságú ásványgyapot vagy poliuretán csőhéjak. Természetesen a számítások megerősítik azt a tényt, hogy minél magasabb a hő előállítási költsége, annál nagyobb az optimális és gazdaságos szigetelőréteg vastagság.
 
............................................................................................................................................................................
 
A fűtési vezetékek szigetelésével elérhető energiamegtakarítás:
 
 
A fűtési költségek a háztartások költségeinek igen jelentős részét teszik ki. Egy épület energia felhasználásának csökkentésére leggyakrabban a külső határoló szerkezetek szigetelését, a hőtermelők cseréjét a javasolják. A csővezetékek utólagos szigetelésének hatását ez idáig, egy-két kivételtől eltekintve sajnos elhanyagolták. Gyakran a régi kazánok cseréjét követően a régi szigeteletlen vagy csak elégtelenül szigetelt csővezetékek a helyükön maradtak. Az energiatanúsítás részére a primer energiaszükséglet a legfontosabb, amelyet egyszerűen és kis költség ráfordítás mellett lényegesen redukálja a csőszigetelés. Egy csővezeték hőleadásának központi eleme a hosszra vonatkoztatott hőátbocsátási tényező, mely számítási képletében szembeötlő a szigetelési falvastagság logaritmusos befolyása. Ezért csővezeték esetén, ellentétben a síkfelületekkel a növekvő szigetelőréteg vastagság növeli a hőleadó felületet. Ezen okból csővezetékek szigetelési falvastagságának a növelése csak kisebb mértékben csökkenti a hőátbocsátási tényezőt, mint síkfelület esetében. Ha az elosztó vezetékek fűtetlen térben haladnak, akkor hőleadásuk egyértelműen veszteség. Ha fűtött téren belül haladnak, akkor is veszteséget jelent a hőleadás, mert szabályozatlan módon történik. A fűtött helységekben időnként túlmelegedést okoznak, ezért a hőleadás egy részét ugyancsak veszteségnek kell tekinteni. A hazai új épületenergetikai szabályozás csak igen kis teret, illetve fontosságot szentel a fűtési vezetékek, illetve a használati melegvíz vezetékek hőveszteségére és egyáltalán nem segíti a minőségi csőszigetelés elterjedését. Hat európai (Svédország, Lengyelország, Németország, Anglia, Olaszország és Spanyolország) országra kiterjedt vizsgálat szerint az enyhe éghajlatú országokban is, a rosszul vagy a nem szigetelt csővezetékek által okozott nem visszanyerhető hőveszteség megnövekedhet akár a nettő fűtési energiaigény 40 %-ig is. A vezetékek szigetelésével ez a veszteséget 12 %-ra lehetett csökkenteni. Meglepő módon a déli országokban még nagyobb hőveszteséget tapasztaltak a használati melegvíz esetében. A CO2 kibocsájtás megtakarítási lehetőség a számítások szerint 3,3 kg/(m2*a), ez egy átlagos 160 m2 alapterületű ház esetében 500 kg/év. A csőszigetelések fontosságát hangsúlyozza, hogy a németországi ENEV (Energieeinsparverordnung) egyértelműen meghatározza a fűtési és a HMV vezetékek esetében felhasználható csőszigetelő-anyagok típusait és falvastagságait. Sőt az ENEV 2009-ben a műszaki szigetelések tekintetében jelentős újdonság, hogy már a hőelosztó vezetékekkel analóg módon a helyiséglevegő-technikai rendszerek és klíma-hűtőrendszerek hidegelosztó- és hidegvíz-vezetékeit is szigetelni kell. Ugyanis az energetikai szempontok a szellőző-, klíma- és hűtéstechnikában is még fontosabbak, hiszen a hűtés megközelítőleg 3-szor akkora energiafelhasználással jár, mint a fűtés. Ezen berendezések szigeteléseit ezért nem csak a párakicsapódás megakadályozása, hanem az optimális energia megtakarítás szempontjából is méretezni kell. A hűtéstechnikai berendezések szigetelésének tervezése során feltétlenül nagyobb szigetelési vastagságokat kell előírni, mint ami az a párakicsapódás elkerüléséhez szükséges.
 
.............................................................................................................................................................................
 
A hideg közegű rendszerek szigetelése:
 
A hidegszigetelés legfontosabb feladatai a felületi párakicsapódás megakadályozása és az energiaveszteségek minimalizálása a berendezés teljes használati időtartamára. A hidegszigetelések kiválasztásakor és méretezésekor figyelembe kell venni, hogy az energiaveszteségek az üzemidő során az átnedvesedés következtében drasztikusan emelkedhetnek. Ezért a biztonságos szigetelőrendszernek védenie kell a nem megengedett átnedvesedéstől. Minden térfogat % nedvességtartalommal növekszik a hővezető képesség és romlik a szigetelő hatás. Ennek következménye nem csak a nagyobb energiaveszteség, hanem a felületi hőmérséklet csökkenése is. Amennyiben a felületi hőmérséklet a harmatpont-hőmérséklet alá csökken, felületi párakicsapódás keletkezik. Az, hogy a felületi hőmérséklet több üzemév után is a harmatpont fölött legyen, csak úgy biztosítható, ha a szigetelőanyag hővezető képessége az idők során átnedvesedés következtében sem csökken jelentősen. A páradiffúzió következtében a szigetelésbe bejutó nedvesség mennyisége, a szigetelőanyag páradiffúziós-ellenállásától (mű-érték) függ. Minél kisebb a szigetelőanyag páradiffúzió-ellenállásértéke, az idő múlásával annál nagyobb mértékben növekszik a nedvességtartalom és ezáltal jelentősebben nőnek energiaveszteségek. Nyílt szerkezetű szálas szigetelőanyagok esetében a levegő és a pára akadálytalanul jut keresztül a szigetelőanyagon. Az elemi szálak közötti levegőmozgás következtében a szigetelőanyag belsejében a levegőhőmérséklete lehűl a benne lévő vízpára kicsapódik, a szigetelés, rövid idő alatt átnedvesedik. Zárt cellás szigetelőanyagok esetében a levegő és a pára ilyen rövid idő alatt bekövetkező mozgása, sérülésmentes szigetelőanyag esetében kizárt. A hidegszigetelések páradiffúzióját eddig a hőáram analógiájára számították ki, vagyis a vízgőz parciális nyomáskülönbségét elosztották a rendszer diffúziós ellenállásával. Azonban Donald Arthur Glaser már 40 évvel ezelőtt kifejlesztette e számítási módszer finomítását: Megállapította, hogy a szigetelőanyag belső zónája általában száz százalékos relatív páratartalomnak van kitéve. Ebben a zónában a vízgőz parciális nyomása egybevág a telítési gőznyomással és a parciális nyomás hőmérséklet függése nem lineáris. A diffúziós áram a hidegoldal felé monoton csökken. Így a nedvesség egy része már a szigetelőanyag ezen belső zónájában kondenzálódik, míg a maradék a hideg felületig nyomul előre. A külső zónában viszont a parciális nyomás továbbra is a hőmérséklettel lineárisan nő vagy csökken. Itt a diffúziós áram konstans és a zóna száraz marad. A vízgőzdiffúzió korrekt számításakor tehát különbséget kell tenni a két zóna között. A kétzónás modell számítási eljárásához Young a telítési gőznyomást használja egy képlet segítségével, a számítás szempontjából lényeges hőmérséklettartomány függvényében. A kétzónás modell központi problémája a "kondenzációs hőmérséklet" meghatározása, amelynél a kívülről jövő parciális nyomás görbéje egyesül a telítési gőznyomás görbéjével és elválasztja a "száraz zónát" a "nedves zónától". Az átnedvesedés következtében, a hővezető-képesség növekedésével megemelkedik a hőáramsűrűség.
 
............................................................................................................................................................................
 
Cégünk nem foglalkozik értékesítéssel, nem képvisel semmilyen terméket, gyártót vagy nagykeresekedőt ! Így Ön biztos lehet benne, hogy munkánk nem valamilyen termék értékesítését hivatott alátámasztani, hanem valóban független, pártatlan, magas színvonalú szakmai tanácsadás, illetve felülvizsgálat !
right1_03.jpg
 
Energiamegtakarítás
megujulu_03.jpg
Megújuló energiák
terv_immo_uj_a_06.jpg
Pályázatok